Villa Ephrussi
A francia Riviéra az elmúlt évszázadok során sok ismert és elismert család kedvenc nyaralóhelyévé nőtte ki magát. Gyönyörű kék, kristálytiszta tenger, mesés pálmafák, napfény, megannyi csoda várja azokat, akik a világ e gyönyörű szegletén keresik otthonukat.
Villák tucatjai épültek a tengerparton vagy a domboldalon, fák árnyékában, közvetett vagy közvetlen kilátással a tengerre.
Mind közül az egyik legbájosabb a Cap Ferrat-ban található Villa Ephrussi de Rotschild, amely máig épen megmaradt és nyitva áll a látogatók előtt.
Nevét Beatrice Ephrussi bárónőről – leánykori nevén Beatrice de Rotschildről – kapta. Nagyapja a híres Rotschild bankárdinasztia egyik alapítója volt, apja a Francia Központi Bank igazgatója, anyja pedig szintén Rotschild, a család angol ágáról.
Beatrice 19 éves korában ment férjhez Maurice Ephrussihoz, aki feleségéhez hasonlóan szintén dúsgazdag volt; vagyona főleg gabonakereskedésből származott. A két befolyásos és tehetős ember házassága azonban boldogtalan volt, így Beatrice hamarosan olyan tevékenység után nézett, amelyben örömét leli. Imádott utazni, kedvelte a művészetet és kultúrát, valamint a gyönyörű épületeket. 1905-ben meghalt az apja, akitől hatalmas vagyont örökölt. Időközben annyira beleszeretett a francia Riviérába, különösen Nizza környékébe, hogy elhatározta, villát építtet az örökségéből.
A munkálatok hét éven át tartottak, és Beatrice – aki a visszaemlékezések szerint meglehetősen különc volt – mindent megtett azért, hogy rendkívüli műtárgyak és bútorok díszítsék a villa falait és szobáit. Így az építkezés ideje alatt egész Franciaországot bejárta, hogy a legkülönlegesebb 16–18. századi műkincseket felkutassa és beszerezze.
Alkalomtól függetlenül, rendszeresen rózsaszínű ruhában jelent meg, ezért ragadt rá és az épületre a
“Rózsaszín villa – hölgy rózsaszínben”
kifejezés. Rajongott az állatokért, két majom mellett több száz madarat és egy menyétet tartott, utóbbi – az elmondások szerint – XVI. Lajos stílusú székben szeretett leginkább aludni, amely Beatrice hálószobájában, az ágya mellett állt.
A kertjét gondozó kertészeket tengerész egyenruha viselésére kötelezte, hogy azt érezze, mintha egy hajón lenne.
Mindezek mellett legnagyobb szenvedélye a szerencsejáték volt. Mivel Monaco, a villájától mindössze húsz percnyire fekszik, nem meglepő, hogy a bárónő a városállam hírneves kaszinójának gyakori vendége volt. A játék végeztével általában nem a villájába tért vissza, hanem két helyi lakásának egyikébe, így a csodálatos, pazarul berendezett, műtárgyaktól roskadozó villa gyakran üresen állt.
